Zeneipari repülősó – 1. rész: kick-off

0 Shares
0
0
0
0
0
0

Miről lesz szó? Összefogtam egy énekes-dalszerzővel és egy zenei újságíróval, hogy kitaláljunk egy megoldást a zeneiparban dolgozók számára a koronavírus-válságban. Ez a folyamatot bemutató posztsorozat első, indító része.

Amikor ennek a blognak az ötlete kipattant a fejemből a surányi töltésen futás közben (itt olvashatsz arról, hogy mi is ez, mármint a blog, nem a futás), rögtön a témákon kezdett el járni az agyam. A listán helyet kaptak fiktív, spekulatív dolgok, abszolút valós helyzetek és olyan felvetések is, amiket problémának azért nem neveznék, de érdekes lehet őket új megvilágításba helyezni.

Az első ötletem egyike ez volt: meg lehet-e designolni egy zeneszerzési folyamatot úgy, hogy annak a végén a lehető legnagyobb eséllyel sláger szülessen?

Félig komolyan, félig önironikus összekacsintással dobtam be ezt a gondolatot két, zenében nagyon otthonosan mozgó barátomnak (róluk még bővebben később). Meg lehet-e egyáltalán tervezni egy művészi alkotói folyamatot? Mi a választóvonal az alkotni az alkotás öröméért és az alkotni az elismertségért között? És egyáltalán, hogyan defináljuk a slágert?

Vagy a művészetnek adunk fricskát azzal, hogy rendszerbe helyezzük, vagy az alkotó szellem rúgja seggbe a rendszert, mint már annyiszor. Akárhogy is, jó játéknak ígérkezett.

Ebben a szellemben érkeztünk meg a Jónás Sörház teraszára, az első COVID hullám lecsendesedésének alkonyán. Mindhármunknak ez volt az első kiruccanása az önkéntes házi karantén után, ennek megfelelően zavartan pislogtunk a napfényben, kerestük a kikopott szavakat és abszinttal fertőtlenítettük az evőeszközöket.

Kortyolgattuk a hűs ipákat, és közben beszélgettünk a slágertervezésről… azaz beszélgettünk volna, de kb. egy óra elteltével arra lettem figyelmes, hogy újra meg újra a zeneipar válságához, a koronavírus miatti áldatlan állapotokhoz kanyarodunk vissza. Szóval már a saját magunknak adott briefet is iterálva úgy döntöttünk, hogy inkább ezzel a témával foglalkozunk, és a tökéletes sláger képletére majd békeidőben térünk vissza.

Így változott meg a messenger csoportunk neve: HITgyülekezet -> koronab*szta showbiznisz.

És így született meg az 1.0-ás HMW (How Might We?) kérdésünk is:

Hogyan tudunk segíteni azoknak a zeneipari szereplőknek, akiket a koronavírus a legjobban sújt?

Ezen a ponton a problémánk – és a célcsoportunk is – nagyon tág, de ettől nem ijedünk meg, a következő etapban felrajzolunk egy stakeholder mapet vagy érintettségi mátrixot és rázoomolunk az érintettekre. Stay tuned.

Végül és elsősorban jöjjön a két tettestársam, akik önszorgalomból dolgoznak velem ezen a projekten.

Gyulai István (Sztív): a budapesti Klinik boutique lemezkiadó és a Klinika zenei miniklub egyik alapítója és a melankó-indie Anton Vezuv zenekar énekes-dalszerzője. Ez utóbbival az Osvárt Andreát is felvonultató videójukkal többek között Magyar Klipszemle díjas. Jelenleg negyedik lemezükön dolgoznak. Kiadójával hét under zenekar megjelenéseit segíteni ahhoz, hogy megkapják azt a minimális pofásítást, amit kulturális értékük alapján megérdemelnek – egyikük 2019-ben Fonogram díjas volt. Az azóta bezárt Klinika klubbal is kultúrmissziót teljesítettek: a klubban kisebb hazai kiadók és zenekarok kiadványaiból lemezboltot üzemeltettek, lemezhallgatós bulikat, könyvdedikálást, zenei beszélgetést szerveztek, a pincében ministúdiót üzemeltetve. De mindezek közül, a szcénája lökdösése mellett inkább a dalszerzői és énekesi oldala az, amivel flexelne.

Milyen zenét tenne be világégés mellé? Aluljáró-okarina.
Mit tart a legalulértékeltebb zenei stílusnak? Aluljáró-okarina.

Rákász István (sarkanyfog): István sok mindent csinált már az elmúlt 15 évben, és a zene nem csak a playlistjén, hanem a napi teendők között is mindig szerepet kapott. Bár a fősodort a Közgáz, a Weyer-féle [origo] újságíróképzése és gyakornoki programja, majd különböző digitális pojekt menedzseri pozíciók jelentették, már az 2000-es évek elején kapcsolatba került a zeneiparral. Először az akkor fénykorát élő diaksziget.com (később zajlik.hu) főszerkesztőjeként működött, 2005-től pedig sajtóreferensként – elsősorban nemzetközi fellépős rock és metal koncertek és fesztiválok kommunikációjában – dolgozott, a Sajtóművek fedőnév alatt. A mai napig több száz zenekarról írta már meg, hogy miért érdemes elmenni a fellépésükre.

Milyen zenét tenne be világégés mellé? Godspeed You Black Emperor – The Dead Flag Blues
Mit tart a legalulértékeltebb zenei stílusnak? Alulértékelt zenei stílus nem nagyon van szerintem, mert mindig hullámzik a divat, max. rossz korban élsz éppen. De mindig van a “műfaj alulértékelt zenekara” titulus, amit 120 fős klubokban zenei újságírók osztanak ki a keverő mellett állva, általában 10-20 évvel a műfaj fénykora után.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like